1. Az indító gondolat
Az indító gondolat, hogy legyen valamiféle segítő, támogató program, intézményes lehetőség a nehezebben felnövő fiatalok számára, régóta érlelődött a Petőfi Csarnok vezetőiben és munkatársaiban. Az intézményt felkereső fiatalok megjelenése, megnyilvánulásai ugyanis számtalan módon azt jelezték a számukra, hogy a rendelkezésre álló szabadidős és szórakoztató eszközök mellett, a Petőfi Csarnokon belül, feltétlenül szükség van valamiféle szervezett segítő tevékenységre is, ha nem egyszerűen folyamatosan választható szabadidős, szórakoztató lehetőségeket akarnak biztosítani a fiataloknak, hanem azt is szeretnék, hogy a Csarnokot látogató fiatalok – nehezebb életkörülményeik ellenére - a lehetőségek szerint sikeresen nőjenek fel.
A Kapocs gondolata mindezek miatt a Csarnok működéséből szervesen következett, így a Kapocs szervezetének létrejötte is – minden későbbi működési nehézségei ellenére – a Csarnok munkatársainak a szándékai szerint történt. Az alapító gondolatok gyakorlatilag kijelölték a majdani Kapocs tartalmi tevékenységének az alapjait: hogy a felnőtté fiatalok javára, a problémáik megelőzésére, a bajba került tizen-huszon évesek segítésére működjön. A Kapocs módszereinek kimunkálására és működtetésére kiírt meghívásos pályázat meghirdetését és lebonyolítását – természetesen – a Petőfi Csarnok vezetője, Lehel László vállalta.
A Kapocs 1992-ben a Petőfi Csarnok szervezetétől független jogi keretek között jött létre - az egy évvel korábban alapított, de működésében megrekedt - Hoci-Nesze Alapítványon belül. Később az alapítvány nevét az alapítók Kapocs Ifjúsági Önsegítő Szolgálat Alapítványra változtatták, és az Alapító Okiratot a Kapocsra vonatkozó célokkal és feladatokkal kibővítették.
2. A kezdetek
Az indulás első pillatától kezdve a szervezet kiépítésekor, az egyes feladatok meghatározásakor, illetőleg az egyes napok konkrét tevékenységeiben alapvetően az érintettek részvételére, és elsősorban az alkalmazkodási problémákkal küzdő, az intézményektől távol és szembe kerülő, intézményes segítő kapcsolatok nélkül megoldatlannak megélt problémákkal viaskodó fiatalokra került a hangsúlyt. Minderről a legelső időkben leginkább úgy fogalmaztunk, hogy a Kapocs a fiatalok számára gyakorlatilag intézményesített személyes kapcsolat, ahol megkülönböztetett figyelmet fordítunk azokra, akik nehéz helyzetbe kerültek, és segítségre lehet/van szükségük.
A Kapocs alapszisztémája és működésének leglényegesebb elemei meglehetősen hamar, már 1993. végére kialakultak. Mindez azt jelenti, hogy igencsak korán nyitottá vált a szervezet a fiatalok problémái, illetőleg ezen problémákat nehezen viselő fiatalok felé, amely különös módon megterhelte a munkánkat. Az évek során folyamatosan változtunk, és ezek a változások a módszertani feladatokban egyfajta tudatosodási folyamattal jellemezhetők, amely a hétköznapi tapasztalataink mögé egyre inkább felsorakoztatta a módszertani megoldásokat mélyítő és tisztázó szakembereket, szakirodalmat, elméleti és gyakorlati szakmai irányokat. Erre azért is szükség volt, mert a fiatalok egyes problémáiban nem ritkán az intézményes megoldhatóság határához érkeztünk. De nekünk akkor is segítenünk kellett, ha az nem volt egyszerű vagy nem kínálkozott gyors megoldással.
Ilyenek például a fiatalok különféle krízishelyzete az utcán, otthon vagy a társaik körében. És ilyenek a fiatalok pénzkeresetének kérdései, ha lehet munkavállalással, a kábítószerek rapidszerű megjelenése a fiatalok világában, a gyors kriminalizálódás stb. Mindez azt is jelenti, hogy a kezdetektől gyakorlatilag elérési programként működtünk, ahogy azt mostanában meg is fogalmazzuk: az érintett tizenéves világ bevonásával és részvételével alacsony küszöbű, veszély és ártalomcsökkentő tevékenységet végzünk az intézményes segítség révén nem, vagy csak nagyon nehezen elérhető fiatalok között.
A munkánk alapvetően társas szemléletű segítő tevékenység, amely a segítő feladatok során érdemben számol az érintetteket körülvevő személyes világ közreműködésére, és minden olyan környezeti ingerre, társas befolyásra, amely segítségével arra készülhet fel az érintett, hogy „igenis van élet a problémán túl”.
A szakmai tudatosodás révén, tizenkettő év működési tapasztalat után, egyre biztosabban tudjuk azt meghatározni, hogy egy Kapocshoz hasonló szervezetben (és talán az elérési feladatokat végző szervezetekhez és programokhoz tartozó tevékenységkörökben) mi mindent kell feltétlenül tudni, hogy mikor lehetünk eredményesek, hogy az önkéntesekkel együtt végzett segítő feladatokhoz, az önkéntesek fejlesztéséhez milyen eszközök lehetnek a legeredményesebbek.
Mindezzel együtt a változások számunkra nem mindig jelentenek előremozgást, fejlődést. Akkor hullámzik a Kapocs leginkább, akkor éltünk meg veszteségeket, amikor nem sikerül a hozzánk fordulók problémáival összhangban elégséges, és szakmailag biztos, megoldásokat szervezni (például a drogprobléma kiterjedésekor) és „hitelt vesztünk”, amikor elfárad egy-egy munkatárs és elhagyja a szervezetet, amikor a Kapocs Ifjúsági Önsegítő Szolgálat fenntartásához, a szakmai munka rovására, nagyon sok „technikai”, szervezeten kívüli feladatokat kell végezni.
3. Egy kicsit arról, miért is lehet fontos a Kapocs?
Manapság szinte minden fiatal találkozhat a felnőtté válása során valamiféle megoldhatatlannak látszó élethelyzettel, akadállyal, amellyel nem tud megbirkózni és nem is kap megfelelő segítséget. Ilyen helyzetbe gyakorlatilag jóval több fiatalt kerülhet, mint amennyi a különféle felmérésekben, intézményes kimutatásokban veszélyeztetettként szerepel. A legalább tizennégy esztendeje zajló társadalmi átrendeződés alatt sokszorosan nehézzé vált ugyanis a felnőtté válás folyamata, vagyis a szocializációs többletterhek közvetlenül vagy közvetve szinte minden fiatalt érintenek. Nehéz lenne erre a tendenciára objektív statisztikát találni, de szinte minden adat, ami a fiatalok felnőtté válásának valamely mozzanatáról olvasható, közvetlenül vagy közvetve ezt igazolja, legyenek azok a foglalkoztatás, az egészségi állapot, vagy a kábítószer-fogyasztás adatai, vagy éppen a kriminális mutatók, netán az öngyilkosság frissen jelzett adatai nemzetközi összehasonlítás alapján. A következmények azonban talán nem azonnal érzékelhetők. Jó lenne mégis világossá tenni, a rosszul szocializált fiatalok kényszerítően megélt élete (akiknek az a sorsuk, hogy túl hamar feladják az álmaikat és messze személyes adottságaik alatt teljesítsenek) nem csupán őket terhelheti, hanem mindannyiunkat.
A jelzett probléma, szerintem, meglehetősen súlyos, mert zömmel olyan színtereken és élethelyzetekben jelentkezik, ahová az érdemi segítés nem vagy alig jut el, ahol a bajba keveredők gyakorlatilag magukra maradnak. Ezekről a körülményekről az emberek zöme nagyon keveset tud, inkább kívülről, látszat alapján és a hírműsorokban kondicionált történetek révén értesül róla és ítélkezik, meglehetősen áttételes és felületes információk révén, ami sokszorossá növeli a távolságot a szakmai szervezetek, illetőleg szakemberek és az érintett fiatalok között.
4. A Kapocs sajátosságairól
A Kapocs Ifjúsági Önsegítő Szolgálat szervezeti szempontból az érintett fiatalok preszociális, alegális társas formációi és az intézményes keretek között zajló (szakmai) segítés között helyezkedik el. Tartalmi szempontból pedig egy sajátos ágazatközi térben működik, amely egyszerre jelenthet gyermekvédelmi, rövidebb és hosszabb jövedelemszerzésre képessé tevő foglalkoztatási, életvédelmi és egészség-megőrzési, a kriminális befolyás mérséklésére bűnmegelőzési, drogprevenciós, az életpályák kialakításához sajátos életvezetési, vagy egyszerűen az önkifejezést, az alternatív szabadidő töltést szolgáló feladatokat. Nehéz bennünket tehát besorolni, emiatt talán nehéz is velünk együttműködni. Ebből a szempontból nem számítunk arra, hogy a zavarok egy része a közeli jövőben megszűnne. Akkor mérséklődhet talán ez a valószerűtlen légüres tér körülöttünk, ha világossá tudjuk tenni azt, ahogyan működünk, ha sikerül megismertetni és elfogadtatni az elérési típusú szervezetek és programok szemléletét és gyakorlatát (amelynek révén jobban érthető a tevékenységünk). Sokat oldhat az akadályokon még, ha jobb presztízst teremthetünk az önkéntes feladatokat vállalóknak, ha a környezetükben segítségre vállalkozó „természetes segítők” több bizalmat (netán képzést, visszajelzést stb.) kaphatnak a „hivatásos” segítőktől, főképpen pedig, ha több bizalmat kapnak a bajba keveredő, de változtatni akaró fiatalok a környezetüktől.
Tekintettel arra, hogy a Kapocs nagyjából egészében a bajba kerülő fiatalok és az őket segíteni hivatott intézmények közötti valószerűtlenül megnövekedett térben tölti be a szerepét, a Kapocs működése teljességgel ehhez a helyzethez törekszik igazodni. A Kapocs figyelmének és tevékenységének a középpontjában az érintett, a folyamatosan problémákkal találkozó és konfliktusokkal megküzdő fiatalok vannak, őket segítjük, és belőlük válnak a leggyakrabban az önkéntes segítő munkatársaink is. A Kapocs figyelmének és segítő tevékenységének az iránya ugyanakkor a Kapoccsal és önkénteseivel kapcsolatban keveredő fiatalok társas környezetére irányul, olyan problémás fiatalok segítésére összpontosít, akiket csak nagyon kevesen, a velük egykorú, személyes környezet érhet el eredményesen. (A Kapocs segítő feladatai érdekében ugyanakkor minden konkrét segítésre vállalkozó szervezettel együttműködik, igénybe veszi azok lehetőségeit.)
A Kapocs és önkéntesei a segítséget kérővel szemben különösebb feltételt nem szabnak, ilyen szempontból a Kapocs megközelítése alacsony küszöbű. Az érintettek és társas környezetük bevonása ugyanakkor, az érintett fiatalok környezetében - a kívánt változás kiváltása érdekében – a segítésre alkalmas emberek és lehetőségek feltárása és bevonása révén a Kapocsban a segítés alapvető módszere társas szemléletű.
A Kapocs és önkénteseinek segítő tevékenységét a leginkább pozitív problémaorientált megközelítés jellemzi még, ami azt jelenti, hogy a bajba keveredetteket nem hagyjuk magára, még az intézményes ellátás kritikusabb területein is mindig a konkrét, a kézzelfogható megoldást keressük és segítjük megtalálni. A segítés - a felfogásunk szerint – gyakorlatilag csak úgy működhet, hogy abban minden változást jelentő lépést a legfontosabb szereplő, az érintett tesz, mi pedig nem rajta, hanem kizárólag neki segítünk. Szerintünk a változás akkor lehetséges, ha az érintett is elhiszi, mindannak van értelme, sőt el tudja képzelni a változása eredményét.
Tekintettel arra, hogy a Kapocs önkéntesei a szervezetben nem alkalmazottak, feladatokat ők utasításra nem végeznek. A Kapocsban mindenki számára deklaráltuk: segítő feladatot vállalni, végezni egyáltalán nem kötelező. Önkénteseink segítő szerepvállalása így inkább értelmezhető adománynak tőlük, másként csereeszköznek mindazokért, amit kapnak. Minden hosszadalmas értekezés nélkül az is nyilvánvaló, hogy sohasem véletlen az, ha valaki önkéntes szerepre vállalkozik. Az önkéntesekre irányuló módszertani megközelítésünk tulajdonképpen mindezeknek a természetes összefüggéseknek a napi feladatokra beváltható, gyakorlati felismerésére épül. Ebben az értelemben a szervezet működtetése erőteljesen összekapcsolódik a segítő szerepre vállalkozók személyes fejlesztésével. Mindazzal együtt, hogy a szervezetben végzett tevékenységek kifelé, a fiatalok környezetére, illetőleg a Kapocshoz fordulókra irányul, a Kapocs legfontosabb célcsoportja az aktuális önkéntesek világa. A Kapocsban személyre szabott, nondirekt fejlesztéssel (és feladatszervezéssel) az önkéntesek gyakorlatilag abban kapnak visszajelzést, megerősítést, támogatást, igazi lehetőséget, amivel hozzánk érkeztek, amit naponta a Kapocsot keresik.
5. A Kapocs önkénteseiről
A Kapocs legfontosabb célcsoportja azoknak a fiataloknak a köre, akik a gyakorlatban végzik a szervezettel azonosított különféle (elérési) segítő feladatokat. Ők tizenkét év óta folyama-tosan változnak, érkezésüket ugyanakkor ugyanaz a metódus jellemzi, nem toborzás, hirdetés révén kerülnek hozzánk, hanem informális kapcsolatok révén, mint barát, mint valakinek a kedvese, mint segített. Az érkezések viszonylag folyamatosak, becsülten vagy ezerötszáz fiatal vállalt hosszabb-rövidebb ideig a Kapocsban segítő szerepet, segítő feladatokat. (A bekapcsolódásuk idején, ahogyan a szervezethez fordultak, a Kapocs külső képéről kaphattunk gyakorlati visszajelzést, milyennek is látták az első pillanatokban a szervezetet, szerintük az egész miképpen működik, kiket/miket és hogyan kell/lehet benne segíteni.)
Önkénteseink személyükben gyakorlatilag megjelenítik a Kapocs célközönségét, sokukat az jellemzi, hogy az intézményes kapcsolataik (családdal, iskolával) az elviselhetőség határáig beszűkültek és szakadnak, vagy éppen intézményes kapcsolatok nélkül élnek. Mindez azt is jelenti, hogy a Kapocs önkénteseinek zöme szervezeti léte ideje alatt vált iskolát, és vannak közöttük, akik éppen arra készülnek, hogy elhagyják az otthonukat, és vannak, akik rövidebb-hosszabb idő után majd visszatérn(t)ek. Általánosnak mondható, hogy a Kapocs önkénteseinek – ahogy az általuk segített fiataloknak - a családja problematikus, egy sor díszfunkció jellemzi a szülők működését, a legtöbb önkéntes számára fokozottan nehéz a feladat a leválás. A legtöbb kapocsos a szervezetbe érkezése és alkalmi önkéntes ügyködése idején találkozik először a munka világával, próbálgatja, vagy adja fel (szerencsés esetben keresi újabb) elképzeléseit, céljait. A Kapocs önkénteseinek külső megjelenése, életvitele, szokásai – segítő késztetése - egyáltalán nem különböznek az általuk segített, problémákkal viaskodó fiatalokénál, a kapocsosok egyáltalán nem mentesek kortársaik problémáitól, a szervezetben mindenféle probléma a lehető legélesebb formában megjelenik/megjelenhet.
A szervezet (elérési) segítő tevékenységének megkülönböztetetten fontos színtere a Kapocs önkéntesek baráti, ismeretségi köre. Mindezt azért szükséges megemlíteni, mert önkénteseink törekvéseinek, jellemző problémáinak azonosítása egyben az általuk képviselt társas mező felnőtté válásának fontosabb nehézségeit is jelenti. A Kapocs önkénteseit sohasem szerencsés önmagában fogadni, számolni kell velük a barátokat, a haverokat, a riválisokat stb. De a Kapocs sohasem csupán a vele kapcsolatba keveredő fiatalokról és környezetéről szól, hanem megjelenik benne minden olyan formális és informális, sőt illegális színtér, ahol a Kapocs látogatói megfordulnak - minden abban a környezetben megjelenő emberrel együtt.
6. Mit kínál a Kapocs a célközönsége számára?
- találkozást – azt a (viszonylagosan) zavartalan lehetőséget, hogy a fiatalok szabadon, különösebb kontroll és felügyelet nélkül ápolhassák, építhessék és bonyolíthassák társas kapcsolataikat. (alacsony küszöb)
- segítő találkozást – ahol – minden különösebb konzekvencia nélkül – direkt és indirekt módon felszínre kerülhetnek konkrét, személyes problémák, ahol azokkal nem hagyják magukra a látogatókat, ahol a problémára azonmód választ, megoldást, vagy a megoldást jelentő konkrét továbblépéshez irányt, információt lehet kapni.
- önkéntességet – önkéntesen arra kapnak lehetőséget, hogy részt vehetnek társaik és önmaguk korosztályi problémáinak megelőzésben és megoldásában, illetőleg felkészítésük és közvetlen kapcsolataik révén elérhetik, és laikus szinten elláthatják a bajba került társaikat.
- alternatívát – a közvetlenül fenyegető veszélyek elkerülése érdekében, a konkrét, kockázatokkal járó tevékenységek helyett az érintettek, saját maguk épülésére, teljesen mást csinálhatnak.
- önkifejezési lehetőséget - ahol a fiatalok különféle kezdeményezéseit komolyan veszik, és a meglevő eszközök segítségével támogatják őket.
7. A Kapocs tevékenységének szintjei
A Kapocs – sokéves tapasztalatunk - akkor szerencsés, ha kellően vonzó a fiatalok számára, és a legkevésbé sem mutat strukturált intézményt. A látszólagos szervezetlenség - amelyben az érkező fiatalok leginkább kapcsolatokat, kibontakozási lehetőségeket, és minimális korlátozást találhatnak - alapfeltétele a tudatos, az érkező fiatalokra összpontosító, több szintű, kellően tagolt tevékenységrendszer. Működésének teljes idejében fogadókésznek kell mutatkoznia, számtalan módon kínálva az érkező fiatalok számára a találkozás, a segítés, a bekapcsolódás lehetőségét.
Szakmai szempontból a Kapocs kínálta tevékenységeknek el kell kerülnie, hogy benne valamelyik „ágazat” tartósan domináljon. A fiatalok felnőtté válását akadályozó különféle problémákra ugyanakkor - az elérhető szakmai szervezetek segítségével - meg kell jeleníteni a lehető legoptimálisabb válaszokat. Integrálni és használhatóvá kell tenni azokat, továbbá ezeknek a válaszoknak mindig az adott problémák tisztázására és megoldására késznek, és személyre szólónak kell lennie. Mindez azt jelenti, hogy a segítés szempontjából a hozzáférhető, megoldást hordozó válaszoknak az egyszerű és konkrét információnál többnek kell lenniük, például meg kell mutatniuk a különféle eljárásokat, szakmai magyarázatokat, és ha szükséges, a jogszabályi hátteret is kell tartalmazniuk.
A Kapocs tevékenysége révén nem csupán a fiatalok problémáinak azonosítását, a problémák megoldását, és ahol lehet, megelőzését kell célul kitűzni, hanem mindezeken mintegy túllépve arra kell koncentrálni, hogy a segítségre szoruló fiatalok számára is „van élet a problémákon túl”. A Kapocs és önkéntesei által segítetteket úgy szerencsés felfogni, hogy a problémák abban korlátozzák őket, hogy közelebbi és távolabbi környezetük számára kiderüljön, hogy milyen „jó fejek”.
1. Elérési szint
Ez a tevékenységi szint a szervezet meghatározó alapfeladata, amely csupán részben jelenik meg a szervezet székhelyén. Az elérés feladatait a Kapocsban alapvetően az önkéntesek végzik, saját társas környezetükben, kockázati színtereken és viszonylatokban. Olyan fiatalok körében, a fiatalok olyan helyszínein vannak jelen, akik között, ahol a korosztályi veszélyek fokozottabban jelentkeznek. Például azok körében élnek, akik komoly alkalmazkodási problémáik, vagy súlyosabb konfliktus következtében elhagyják, vagy elhagyni készülnek az otthonukat, az iskolájukat. Vagy olyan társaságban, olyan helyszíneken fordulnak meg, ahol például intenzív a drogok használata, a kriminális befolyás erőteljes, az erőszak gyakori stb. Az elérés gyakorlatilag azt jelenti, hogy a veszélyt, a problémát a Kapocs önkéntesei észlelik és „üzembe helyezik” magukat, azaz azonnal segítenek. Az önkéntesek a segítés során a következőket tehetik:
- észlelik az életveszélyt, és azonnal intézkednek,
- nem hagyják magukra a bajba kerülteket,
- meghallgatják a társaikat, és segítenek a problémák között rendet tenni, például a szükséges változás érdekében az első lépésekben megerősíteni, a megfelelő szakemberhez kísérni stb.
Ennél a tevékenységi szintnél tulajdonképpen abból indulunk ki, hogy a fiatalok egyébként is könnyen beleszólnak egymás, a társaik életébe, és nem csupán véleményük van egymásról, hanem a maguk módján segítik is egymást. A Kapocs mindezzel összefüggésben arra törekszik, hogy ne vegye el az ilyen szerepre vállalkozó fiatalok kedvét, hanem motiváltságukban erősítse meg őket, készítse alaposan fel a - különben is végzett - segítő tevékenységre, és minden eszközével, szakmai kapcsolataival szolgálja ki segítő tevékenységüket. (Mindebből az is következik, hogy önkéntes feladatot a fiatalok már a belépés pillanatától végeznek, megkülönböztetett figyelem mellett. A felkészítésük pedig az általuk végzett segítő tevékenység és a személyes érintettségük szerint, személyre szabottan történik.)
A Kapocsban a segítés segítő-segített viszonyban történik (vagyis nem klienseknek segítenek), amelyben a segítők (önkéntes és munkatárs) a kompetenciát az általuk segítettől kapják. Mindez egyrészt azt jelenti, hogy a segítés laikus jellegű, és nem is teljes körű, hanem a fiatalok megjelenített problémakörén belül keres választ, megoldást, másrészt a segítő önkéntesek vagy munkatársak nem veszik magukra, nem vállalják át a bemutatott problémákat, hanem már a problémák megismerésekor a megfelelő segítő feladatot keresik (például meghallgatják, első segélyben részesítik, elkísérik haza vagy az orvoshoz stb.).
A Kapocsban minden segítő tevékenység, vagyis az önkéntesek által végzett egyéni segítő tevékenység egész folyamata sem nyilvános (csupán az ezzel a feladattal felhatalmazott munkatárs kerül beavatásra, akivel az önkéntes segítő konzultál, tisztázza a továbblépéshez szükséges lépéseket, akitől külön szakmai támogatást és megerősítést kap).
2. Szolgáltatásjellegű tevékenységek szintje
A Kapocs Ifjúsági Önsegítő Szolgálatban alapkövetelmény, hogy a fiatalok különféle prob-lémákkal teli élethelyzeteire minden esetben meg kell találni a megoldást, a továbblépési lehetőséget. Ennek a célnak a teljesítésére a Kapocsban szolgáltatásjellegű tevékenységcso-portok szolgálnak. A különféle tartalmú szolgáltatásjellegű tevékenységeknek gyakorlatilag le kell fedniük a segítségért a szervezethez vagy önkénteseihez fordulók kérdéseit, azokra szakszerű válaszokat, illetőleg továbblépési lehetőséget kell szolgálniuk. Ezek egyrészt a szervezet munkatársainak és önkénteseinek segítő találkozásait hivatottak támogatni, másrészt a szervezetet felkeresők számára közvetlenül is igénybe vehetők. Formai szempontból azonban különféle néven, sokféleképpen jeleníthetők meg. A szolgáltatásjellegű tevé-kenységek között - minden bekapcsolható válasszal és szakmai kapcsolattal - a következőkre feltétlenül fel kell készülni:
- az életveszély elhárítására, megelőzésére,
- a felnőtté válás során a fiatalok által eldöntendő alapkérdésekre (társválasztás, társaság megválasztása, életpálya választása),
- a felnőtté válást megterhelő veszélyek, problémák (drog, erőszak, kriminális befolyás) elhárítására,
- az életkezdés aktuális kérdéseire (pénzkereset, lakásmegoldás).
Feltétlenül válaszkésznek kell lenni minden más kérdéskörökben is, amelyek között, szükség szerint, a következőkben ajánlott még szolgáltatásjellegű tevékenységcsoportokat kialakítani:
- egészség megőrzése, betegségek megelőzése, védekezés,
- családi problémák, családalapítás,
- tanulási zavarok, iskolaválasztás, iskolaváltás,
- a fiatalok ügyeinek intézése,
- fogyatékos fiatalok sorshelyzetével kapcsolatos szocializációs sajátosságok,
- szabadidős, kulturális lehetőségek.
A Kapocs Ifjúsági Önsegítő Szolgálatban a szolgáltatásjellegű tevékenységcsoportok az érintett fiatalok környezetéből bevonható szakmai szervezetek és szakemberek köréből intenzív és funkcionális szakmai kapcsolatokat igényelnek. A szolgáltatásjellegű tevékenységek legfontosabb eszközeként a vonatkozó információknak mindig konkrétnak, frissnek, érthetőnek és lehetőleg személyesnek kell lenniük. Érdemes az információkat az egyes kérdéscsoportokon belül úgy strukturálni, hogy külön kapjanak figyelmet a megfelelő adatok (szervezetek, szakemberek neve, elérhetősége, szolgáltatásai), külön a vonatkozó (jog)szabályok és külön az ügyek intézésével kapcsolatos eljárások. A szolgáltatásjellegű tevékenységcsoportoknak úgy kell a szervezet feladatrendszerében megjelenniük, hogy azok önmagukban ne helyettesítsék, hanem kiegészítsék, megerősítsék az önkéntesek segítő munkáját - érdemi, választható lehetőséget jelentsenek a problémákkal viaskodó fiatalok számára.
3. Összetett feladatok, koncentrált programok szintje
Azokban a hangsúlyos kérdéscsoportokban, amelyek valamilyen szempontból fokozottabban terhelik a felnőtté válást, vagy kevésbé hordoznak elégséges megoldási lehetőséget, összetett feladatcsoportokat, projekteket ajánlott kidolgozni és indítani. Ezek minden esetben a szervezet által elért és segítséget váró fiatalok legfontosabb problémái szerint kaphatnak fokozottabb figyelmet. Ilyen programok nem egyszerűen összetett feladatok, hanem kezdeményező szerepben a fiatalok környezetében megteremthető szakmai kapcsolatok és optimális válaszok integrálását jelentik, továbbá az adott problémák alternatívájának felmutatását kell szolgálniuk. A Kapocs Ifjúsági Önsegítő Szolgálatban jelenleg ilyen programok: az elsősorban a téli időszakra kialakított Sürgősségi Életvédelmi Program, vagy az inkább a nyári szünidőre összpontosító Nyári Munka és Információs Szolgálat.
4. Támogató feladatok és tevékenységek szintje (Supporting)
Alternatívát és önkifejezést szolgáló tevékenységek tulajdonképpen sok feltételtől és körülménytől függnek, a Kapocs működésének ugyanis sajátos szocio-kulturális jellege van. A fiatalokat körülvevő tágabb társas világ közvetítése és újrateremtése, ugyanakkor az alternatívát és önkifejezést szolgáló tevékenységek is - a szervezet alapcéljai szerint - a szocializációs funkciót szolgálják. Mindez azt is jelenti, hogy ezek a tevékenységek a szervezetet felkereső fiatalok kulturális szokásaira és önkifejezési gyakorlatára, illetőleg kezdeményezéseire támaszkodnak (és elsősorban azokat próbálják kiterjeszteni, tanulási tereppé szélesíteni). Ezt a tevékenységcsoportot erőteljesen befolyásolhatja, hogy milyenek az aktuális látogatói, és a szervezetet milyen tényleges kulturális környezet, és konkrét kulturális és szabadidős lehetőségek veszik körül.
Ebben az értelemben talán szerencsés is, hogy a Kapocs szervezete a Petőfi Csarnokban jött létre és működik. A Petőfi Csarnokban – noha a szabályai olykor nehezebb alkalmazkodási feladatok jelentenek az ilyen problémákkal viaskodó fiatalok számára – a Kapocsot segítségért felkereső fiatalokat sajátos fedettség védheti: nem kell sokak számára elárulni, hogy mi nyomasztja őket, hogy igazán mi vezette a segítő szervezethez. Nyugodtan mondhatja: a programokért, a keresett társaságért, szabadidős lehetőségekért és, természetesen, a szervezet kínálta alternatív tevékenységért kereste fel a szervezetet.
Alternatív tevékenységeknek folyamatosan jellemeznie kell a szervezetet, mintegy hirdetve, hogy ott mennyi minden jót lehet csinálni. Olyan tevékenységeket preferálunk, amelyek nem korlátozzák, hanem inkább elősegítik a találkozást, fejlesztik a fiatalok kapcsolatait, érvényesülhetnek benne a fiatalok minden kulturális megnyilvánulása (még pedig úgy, hogy lehetőleg ne foglaljunk állást a fiatalok különféle irányzatai között). Szerencsés az is, ha ezek a lehetőségek hozzájárulnak a résztvevők készségeinek vagy ismereteinek a fejlesztéséhez. Alternatív tevékenységek - leegyszerűsítve - értelmes, a fiatalok által választott és kezdeményezett szabadidős tevékenységek, ahol a korosztályi veszélyek minimálisak.
Az önkifejezést szolgáló tevékenységeket egyértelműen az önkéntesek révén indított kezdeményezésekből alakítjuk ki. Ebben az együttes élmény erősítése mellett a benne részt vevők (például kommunikációs) készségeit törekszünk fejleszteni. Amíg az alternatív tevékenységek nyitottak, a szervezet látogatói számára szabadon választhatók, addig az önkifejezést jelentő tevékenységek igazán a szervezet önkénteseinek a kezdeményezéseire irányulnak, és a szervezet számára sajátos, a fiatalok által vonzó arculatot kölcsönözhetnek. Az önkéntesek ilyen módon emelhetik a társaik közötti presztízsüket, erősíthetik a szervezethez tartozás érzését, és saját önképzésüket, továbblépésüket szolgálják.
Az önkéntesek képzése, felkészítése, fejlesztése - olyan összetett tevékenység-együttes, amely a szervezetet felkereső fiatalok bekapcsolódásának első perceiben elkezdődik és jelenlétük, segítő feladatvállalásuk teljes ideje alatt zajlik. A fejlesztő és felkészítő feladatokkal általánosan az a cél, hogy a fiatalok érkezésekor érzékelt - és a felnőtté válással természetes módon együtt járó - bizonytalanságot, egyensúlyvesztést felszámoljuk, és visszaadjuk a személyiségük relatív stabilitását, továbbá hogy feltámasszuk, illetve megőrizzük és megerősítsük bennük a segítő késztetést, hogy kooperatív, az emberi viszonyok között eligazodásra képes, célkitűző, pozitív problémamegoldó, felelősséget vállaló, kellően informált felnőtté válhassanak. Mindezt személyre szabott informális és formális képzések, egyéni életutakat kísérő, segítő, fejlesztő feladatok, segítő tevékenységek szervezése, segítő szerepvállalás erősítése, az egyéni segítés során jelentkező konkrét problémák együttes feldolgozása egyaránt szolgálják.
8. Végül
A Kapocs Ifjúsági Önsegítő Szolgálat, a Petőfi Csarnokban otthont találva, sajátos összetett segítő tevékenysége révén, a rendezetlen és mostoha financiális feltételei ellenére, mára már elvitathatatlanul igazolta a vele szemben támasztott alapítói elvárásokat. A Kapocs (évente 8-10 ezer segítő találkozással) gyakorlatilag szerves részévé vált a felnőtté váló fiatalokat segítő, a korosztályi problémák megelőzését megcélzó önkormányzati és civil szervezetek világának. És mára már az is elmondható, hogy teljességgel kialakult és megismerhető (a jelen írás segítségével is) a Kapocs működési szisztémája.
Végül pedig, tapasztalataink szerint talán már az is elmondható, jól működő Kapocs módszerrel elérhetők és eredményesen segíthetők a társas kapcsolataiban megrekedt, megoldatlan konfliktusok között élő fiatalok, vagyis a Kapocs szisztéma segítségével jó eredménnyel hidalható át mindaz a távolság, ami oly masszívan feszül a bajba került fiatalok és a szakszerű segítséget nyújtani tudó szakellátás között.
Azt is remélem, hogy a Kapocs bemutatásával – noha ennek az írásnak nem tárgya – azonosíthatóvá tettem még egy napjainkban bontakozó szakmai szerepet is, az elérési típusú szervezetek szerepét is. Azokra lehet gondolnunk, amelyeknek a tevékenységük során az érintett fiatalokkal (és fiatalok között) teremtett kapcsolat a legfontosabb, ha úgy tetszik a találkozás. Természetesen az elérési típusú szervezetek munkatársainak sajátos szakmai felkészültségére is szükség van ahhoz, hogy a találkozások segítő találkozássá legyenek alakíthatók, hogy aztán a bajba kerültek számára a kívánatos változás és a szakszerű segítség előkészítése (megszervezése) következzék. Az elérési szervezetekben a fiatalok a szükséges segítség kulcsszereplői, akik önkéntesek is lehetnek, továbbá alternatív vagy éppen önkifejezést szolgáló tevékenységekbe kapcsolódhatnak. Ezek a szervezetek szocializációs szempontból gyakorlatilag integráló és kiegyenlítő feladatokat végeznek, optimalizálhatják a felnőtté válás során adható szakszerű segítő válaszokat. Vagyis egyfajta szocializációs minimumot teremthetnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése